A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk eredetileg itt jelent meg Computerworld.com.
Mind a Parallels Desktop, mind a VMware Fusion teljesíti azt az alapvető célt, hogy lehetővé tegye a Macintosh felhasználók számára Windows-alkalmazások futtatását számítógépük újraindítása nélkül.
A legnagyobb különbség jelenleg az Parallels terméke befejeződött, miközben a VMware's Fusion még mindig béta tesztelés alatt áll. Valójában a Parallels nemrég bejelentette, hogy elérhető a harmadik béta verzió szoftverének következő kiadása, amely többek között támogatja a virtuális Windows XP rendszer Windows Vista rendszerre történő frissítését.
A tény, hogy a Fúzió még mindig béta állapotban van, elég nyilvánvaló. Számos konfigurációs párbeszédpanelen szerepel a következő mondat: „Ez az eszköz szerkeszthető lesz egy jövőbeli kiadásban”, és van néhány kisebb stabilitási probléma.
A teljesítmény egy másik jelentős különbség, és ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a Fusion még mindig béta állapotban van. Bár a Windows telepítéséhez vagy indításához, illetve a legtöbb alkalmazás futtatásához szükséges idő hasonló a Parallels és a Fusion, egyes műveletek, amelyek a képernyő újrarajzolását foglalják magukban, lassabbak a Fusionban, ami néha lassú érzést eredményez összehasonlítás.
Az egyes alkalmazásokhoz hasonlóan konfigurált virtuális gépeken benchmark tesztek futtatása drámai különbségeket tár fel egyes processzor- és grafikus funkciókban. (A Parallels grafikai teljesítményére vonatkozó pontszáma majdnem kétszerese a Fusionénak.) A különbségek legvalószínűbb okát egy Fusion riasztás párbeszédpanel, amely tájékoztatja a felhasználókat, hogy hibakeresési módban fut, amely csökkenti a teljesítményt, és amely nem tiltható le a jelenlegi kiadás.
A Fusion kész verziója teljesebb történetet fog elmondani a teljesítmény frontjáról.
Beállít
Mind a Parallels Desktop, mind a VMware Fusion könnyen telepíthető. Mindkettő telepítő asszisztenseket kínál, amelyek végigvezetik a felhasználókat egy virtuális gép és ajánlat létrehozásán konfigurációs javaslatok a telepítendő operációs rendszer és a hardver alapján a Mac specifikációi.
A Fusion kihasználja a szinte minden Intel Mac-ben használt kétmagos processzor előnyeit, lehetővé téve annak meghatározását, hogy a virtuális gép képes lesz-e az egyik vagy mindkét mag használatára. Ez egy jó funkció, mert dönthet úgy, hogy megőrzi egy mag feldolgozási teljesítményét kizárólag a Mac OS X és Mac alkalmazások számára, vagy az összes feldolgozási teljesítményt átadhatja a virtuális gépnek.
A Parallels sokkal könnyebbé teszi a beállítást, mint a Fusion, az „Express Windows OS Installation Mode” segítségével, amely a Windows XP vagy Vista teljes telepítési folyamatát elvégzi Ön helyett. Mindössze annyit kell tennie, hogy megadja a nevét és a Windows aktiváló kulcsát. Ez egyrészt rendkívül felhasználóbarát, másrészt nagyszerű időt takarít meg.
Mindkét termék egy sor eszközt és speciális illesztőprogramot kínál a Windows számára, hogy javítsa a teljesítményét virtuális környezetben. Ezek az eszközök olyan dolgokat kínálnak, mint például a Windows és a Mac OS X rendszerből elérhető megosztott mappa, amely képes reagálni a a kurzort megfelelően, amikor belép a virtuális gépet és a továbbfejlesztett hardvert tartalmazó ablakba, vagy kilép onnan támogatás. Mindkét termék tartalmaz egy eszközt a virtuális gép merevlemezeként szolgáló merevlemez-képfájl tömörítésére is.
A Parallels vagy Fusion segítségével létrehozott virtuális gépek rendszerbetöltési folyamata lényegében megegyezik a tényleges PC rendszerindítási folyamatával. Az egyik különbség az, hogy a Fusion egy virtuális BIOS-konfigurációs eszközt biztosít, amellyel módosítható a rendszerindítási beállítások, például az a sorrend, amelyben a virtuális gép rendszerindító meghajtót keres. A Parallels a maga részéről egy virtuális gép konfigurációs párbeszédpaneljén kezeli ezeket a szolgáltatásokat. A Fusion támogatja a Windows PXE szerverről történő hálózati rendszerindítást is, amit a Parallels nem.
Bár a Parallels folyamatosan indul, a Fusion hajlamos időnként megmagyarázhatatlan Windows rendszerindítási hibára (amelyet általában a virtuális gép egyszerű újraindításával oldanak meg).
Egyszerű használat
A legtöbb felhasználó számára a Fusion és a Parallels egyaránt könnyen használható, és valószínűleg soha nem is kell módosítania a konfigurációs beállításokat az alapértelmezett beállításokhoz képest. A Windows alatt telepített megfelelő eszközkészlettel a felhasználók könnyedén mozoghatnak a Windows és a Mac OS X környezetek között. A mindkét alkalmazásban használt megosztott mappák technikája szilárd, bár a VMware Tools néhány újratelepítése kellett ahhoz, hogy megfelelően működjön a Fusionban.
A VMware egy másik lehetőséget kínál az operációs rendszerek közötti fájlok elérésére, mivel támogatja a fájlok és mappák áthúzását a virtuális gépek és a Mac OS X között. Ez valójában sokkal egyszerűbb módszer, mint a megosztott mappák beállítása, és anélkül is használható, hogy bármit is be kellene állítani. De a megosztott mappák funkcióhoz hasonlóan azt tapasztaltam, hogy nem mindig működött megfelelően. Ez azon kevés helyek egyike, ahol a Fusion valóban kínál valamit, amit minden felhasználó értékelni fog A Parallels nem, bár ezt a funkciót a Parallels szoftverének következő verziójához, a Desktop 2-höz tervezték.
A Parallels néhány olyan funkciót is kínál, amelyek felhasználóbarátabbá teszik, mint a Fusion. Ezek egyike a vágólap támogatása, amely lehetővé teszi a Mac és Windows alkalmazások közötti másolást és beillesztést. Ez sokkal gördülékenyebbé teszi a két operációs rendszer közötti munkát.
Összességében mind a Parallels, mind a Fusion jól besorolható az egyszerű használat kategóriában – vagy ha a Fusion fejlesztése során bizonyos megbízhatósági problémákat megoldanak, az is.
Speciális konfiguráció
A Parallels sokkal szélesebb lehetőségeket kínál a speciális konfigurációhoz. A Fusion jelenleg lehetővé teszi megosztott mappák konfigurálását, egyetlen merevlemez-képfájl, hang, CD-ROM-hozzáférés (csak olvasható) és néhány alapvető hálózati beállítás használatát.
Ezzel szemben a Parallels lehetővé teszi részletesebb virtuális hardverinformációk megadását, valamint lemezkép használatát a hajlékonylemez-meghajtó működésének utánzására. A Parallels lehetőséget kínál a virtuális gép merevlemez-képének klónozására vagy más maximális mérettel történő újraalkotására is. (Mindkét alkalmazás dinamikusan bővülő merevlemez-képeket használ, de mindkettőnél meg kell adni a kép maximális méretét a létrehozáskor.)
A Parallels több merevlemez-kép csatlakoztatását és több lemez használatát is támogatja CD/DVD-ROM-ként használható képek vagy fizikai meghajtók, valamint virtuális soros és párhuzamos lemezek létrehozása portok. Mindezek a funkciók a Fusionnál jobban testreszabhatóvá teszik a felhasználó vagy az alkalmazás igényei szerint.
Mind a Parallels, mind a Fusion korlátozott választási lehetőséget kínál a virtuális gépek hálózati kezeléséhez. Mindkét termék lehetővé teszi, hogy a hálózati címfordítást használja a Mac hálózati kapcsolatának megosztására, vagy egy adott hálózati adapterhez való áthidaló hozzáférést választja. A Parallels egy csak gazdagépre vonatkozó opciót is kínál, amely lehetővé teszi a virtuális gép számára, hogy úgy csatlakozzon a Machez és bármely más virtuális géphez, mintha hálózaton keresztül csatlakozna. De nem teszi lehetővé a tényleges hálózati hozzáférést.
Jelenleg egyik termék sem támogatja a több hálózati kártyához vagy hálózathoz való csatlakozást, bár a Parallels Desktop 2 legfeljebb öt hálózati kártya támogatását ígéri.
USB-eszköz hozzáférés
A Parallels és a Fusion is támogatja a számítógéphez csatlakoztatott USB-eszközök elérését, bár a Parallels jelenleg csak az USB 1.1-et támogatja. Párhuzamok lehetőséget ad arra, hogy a virtuális gép automatikusan észlelje és használja az eszközöket, vagy manuálisan válassza ki a használni kívánt eszközöket használt. Úgy tűnik, hogy a Fusion végül így fog működni, de a képességet még nem alkalmazták.
A Fusion hozzáférést biztosít a beépített iSight kamerákhoz, az Apple Bluetooth adapteréhez (beépített vagy USB) és a beépített IR portokhoz, amelyeket USB 2.0-s eszközként kezelnek, és amelyeket a Parallels nem támogat.
Általános benyomások
Mind a Parallels Desktop, mind a VMware Fusion jó termék. Nyilvánvaló azonban, hogy a Fusionnak még dolgoznia kell a teljesítménye és a szolgáltatáskészletének teljes megvalósítása terén. Ezenkívül nem olyan stabil és megbízható, mint a Parallels.
Mindez várható egy jelenleg béta tesztelés alatt álló terméktől, de ez azt jelenti, hogy a Parallels továbbra is a jobb választás, annak ellenére, hogy a Fusion olyan funkciókat kínál, amelyeket a Parallels kereskedelmi kiadása nem, például a fogd és vidd, annak szabályozását, hogy hány processzormaghoz férhetnek hozzá a virtuális gépek, és teljes USB 2.0 támogatás.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Parallels következő kiadása a tervek szerint legalább kettőt kínál majd ezek közül a funkciók közül – a drag and drop és az USB 2.0. Azt számos további fejlesztést is terveznek, beleértve a Boot Camp partíció használatát Windows rendszerindító lemezként merevlemez helyett képfájl, jelentősen továbbfejlesztett hálózati lehetőségek és a CD/DVD meghajtók teljes körű támogatása (beleértve az írási képességeket és a másolásvédett hozzáférést lemezek). Lesz egy új „koherencia” mód is, amely lehetővé teszi a Windows alkalmazások futtatását a Mac alkalmazások mellett külön Windows interfész nélkül (azaz a Windows alkalmazások közvetlenül a Mac asztalon jelennek meg, és megjelennek a Dokk).
Ennek eredményeként úgy tűnik, hogy a VMware a belátható jövőben egy generációval a Parallels mögött marad.
Magyarázat: Virtualizáció vs. Kiképzőtábor
A virtualizációt használó termékek természetesen nem az egyetlen lehetőség a Windows futtatására Intel Macen. A másik lehetőség az Apple Boot Camp nevű dual-boot rendszere. A virtualizáció elsődleges előnye, hogy a felhasználónak nem kell elhagynia a Mac OS X környezetet vagy újraindítania a számítógépet a Windows futtatásához, mert az a Mac OS X rendszeren belüli virtuális környezetben van. A virtualizáció a Windows-verziók és más operációs rendszerek sokkal szélesebb körét is támogatja.
Az egyik fő szempont a Boot Camp mellett, hogy a Windows Vista végfelhasználói licencszerződései korlátozza a használatát virtualizált környezetekben. Ez azt jelenti, hogy azoknak a felhasználóknak, akik Parallels vagy Fusion rendszerrel kívánnak Vistát futtatni, meg kell vásárolniuk a Vista drágább Business vagy Ultimate kiadását. A Microsoft még ezek használata esetén is tiltja a Windowsba beépített digitális jogkezelési technológiák használatát, és nem javasolja harmadik féltől származó DRM-termékek használatát is.
Ez azt jelenti, hogy a felhasználóknak alaposan meg kell fontolniuk, hogy megvásárolják-e a Vistát virtualizációs termékekkel való használatra. A jobb megoldás lehet a Boot Camp, ha a Vistát a Mac OS X rendszeren nem elérhető szolgáltatások védett tartalmaihoz való hozzáférésre használják.
A motorháztető alatt komoly különbségek vannak a kettős rendszerindítású és a virtualizált megoldások között. Amikor egy Mac rendszer a Boot Camp segítségével indul be a Windowsba, az lényegében egy Windows PC. Virtualizáció használata esetén a Windowsnak nincs közvetlen hozzáférése a Mac legtöbb hardveréhez. A virtualizáció az Intel processzorok egyik funkcióját használja a processzor virtuálissá történő particionálására processzorokat, majd hozzáférést biztosít ezekhez az elsődleges operációs rendszernek és minden vendég operációs rendszernek processzorok. Eredeti és virtuális hardverek keverékére is támaszkodik egy olyan virtuális gép létrehozásához, amelyre a Windows és az alkalmazások telepítve és futtatva vannak.
Ryan Faas szabadúszó író és technológiai tanácsadó, aki a Mac és a többplatformos hálózati problémákra specializálódott. Amellett, hogy a Computerworld számára ír, gyakori munkatársa az InformIT.com-nak. Ryan a társszerzője is Alapvető Mac OS X Panther Server Administration (O’Reilly Media, 2005). További információt Ryanről, tanácsadói szolgáltatásairól és a közelmúltban publikált munkáiról a www.ryanfaas.com oldalon találhat, és e-mailt is küldhet neki a [email protected] címre.